Az igazság fájdalma, hősnek lenni
2007 május 2. | Szerző: Obrigada
Akkor kezdjük az elején! Lenne néhány kérdésem: miért fáj néha jobban az igazság, mint a hazugság? Miért vannak emberek, akik vakon élik le az életüket? Miért állnak fel egy asztaltól, ha igazából még éhesek, és igen csak kívánják az ételt? Miért nem tudják megtörölni a szájukat, és azt mondani finom, de kérnék még egy tiszta villát, mert ezzel már nem tudok jóízűen enni? Na, nem inkább hagynak csapot papot, asztallapot és meg sem állnak az első jött ment gyorsétkezdéig, ahol ugyan egy fél óra múlva hányingerrel küszködnek, de letolják a felkínált ételt!
Ezt soha sem fogom megérteni, de soha. Szóval lehet tudatlanul és bután halok meg!
Fogorvosnál voltam ma, mindezt azért, hogy szép legyek, és vakító legyen a mosolyom. Na, ja a szépségért szenvedni kell. Két fájdalom csillapítón vagyok túl, akár a népi gyógymódot is bevállalnám, noha írtózom a pálinkától. Édesapám főzött is, apró bibi, hogy drága exemnek adta karácsonyi ajándékként, aki a költözés alkalmalmával bizony magával is vitte azt! Felhívtam, de nem értette mi bajom, megmagyarázni nincs kedvem. Egy a lényeg. a pálinka elfogyott! Egészségedre kedvesem, remélem legalább olyan másnapos és rosszul voltál tőle, mint az új év első napján! S akkor kvittek is lennénk e téren!
De persze van másik oldal is! Vagy ne legyen?:-)
Piszkosul szenvedem!
2007.05.01
2007 május 1. | Szerző: Obrigada
Nem érdekel többé, mi történt a múltban, Elengedtem! Nem az enyém, vigye aki akarja, hordozza mázsás kövekként, láncként szorongatva! Elszakadt, ami volt elmaradt!
Tegnap elhangzott az utolsó hazugság, mert bizony megint csak az volt! Biztosan tudom, hogy ő volt az Ő, és soha többé nem fogok így érezni senki iránt. Lehetetlen, annál is inkább, mert hatalmas sebet ütött rajtam, és ha beheged is, azon már egy plasztikai műtét sem segítene, mert a tudat tegnap óta rögzült.
Nem megyek innen soha többé sehová, hazaértem! Én pedig reménykedtem, oh, bárcsak lenne erőd megtenni is, nem volt!
Lehet, hogy ő is menekül, fél valamitől. Én is féltem, de mellette nem. De ő…Nem tudja megadni, ugyan már, csak azt nem tud egy ember amit nem akar! S lehet hosszú az út, meg van jobb, oldal, közép, kanyargós, egyenes, visszatérítő, elvesztő, de ha akarod bármilyen labirintusból kijöhetsz, és meglesz az út, csak akarni kell!!!
Én akartam, végsőkig! Olá, obrigada!
Hinni a hihetetlent
Bízni, hogy létezik és megkeres.
Szerelemre vágyva az üres ágyba,
Eltemetve a magányba,
Egy kedves szóra vágyva
A csendet erősíti a telefon hallgatása
Néma, hallgat és ugyanakkor hazudik
Azt mondja Ő létezik!
AjajAJAJ
2007 április 30. | Szerző: Obrigada
Ha tudod, hogy hibáztál, hogyan lehet, hogy nem tanultál belőle? Hogy tudod ugyanazokat a hibákat elkövetni mégegyszer, unos untalan?
Alapvetően okos embernek tartanak, és én is annak magamat. De néha mintha egy másik személy költözne belém, és rohanok a végzet felé, ahelyett, hogy megvárnám, amíg ő értem jön! Átakarol és felemel. Mélységekbe taszít vagy magasságba emel. Volt egy nagyon bölcs ismerősöm, aki azt tanácsolta, te mi lenne, ha inkább hagynád magad, és nem vívnál minduntalan csatákat a Sorssal, és egyszerűen csak engednéd, és nem próbálnád meg irányítani. Alapvetően jó ötletnek tűnik, csak ha valamit tettél 27 évig, akkor nehéz megváltozni egyik napról a másikra, ha egész életedben mindenért megküzdöttél, és természetes volt számodra, hogy soha sem kapsz semmit “csak úgy”. Sebaj, bölcsesség fogam már van, és barátaim is, és lassan eggyel több szál gyertya is kerül a tortára, és idővel….Idővel a jelen és a múlt utol éri magát, és a naptárban már csak egy dátum lesz, és én azon a napon leszek!
Szilveszter
2007 április 29. | Szerző: Obrigada
Egymás karjában érbredtünk, és a barátok mégis velünk voltak. Oroszországból érkezett egy régi barátja, akivel találkozó volt megbeszélve, legyen és kedvenc baráti köre házibulit szervezett. Egy kérésem volt, bármit szívesen csinálok, megértem neki fontosak a barátai, de fél óránál többet ne töltsünk ezzel a társasággal. Reggel főzni kezdtem az ebédünket, ő pedig olvasott.Órákat fagyoskodtunk át gőzölgő forralt borral a kezünkben a lovin, de mégis boldog voltam, mert velem volt, fizikailag biztos. Utána végre kettesben voltunk, boldogan néztem ahogy eszi az ételem, de én már az estétől rettegtem. Úton a buliba újra megismételtem kérésem, és ő pedig újra ígért. Persze, az alkohol hatására minden megváltozott. Lassan éjfél lett, ő pedig részeg, s egyre inkább nem Ő volt. Megbántott, és még órákkal később is ugyanabban a társaságban ültünk. Szenvedtem, társaság gyanánt megkaptam egy “kedves” barátját. Aki bizony egész este a kapcsolatunkkal kapcsolatos véleményét osztotta meg. Én pedig védekeztem. Nem, ez nem lehet, nem, szeret, szeretem őt. Végre elindultunk, de mindegy volt. Viselkedése már a múlthoz hasonlott. Összevesztünk, és ott hagytam.A kedves barát utánam indult, és megpróbált “megvigasztalni”. A döbbenettől szóhoz sem jutottam. Ő pedig persze sehol sem volt. Mikor hazaért elmondtam neki mi történt, nem hitte el. Fagyosan indult, és fagyosan végződött. Az újév első napján azt, hiszem akkor és ott lélekben már rég elhagyott. Mellettem ébredt és feküdt, de a MI már rég távol volt.
Most múlik pontosan
2007 április 29. | Szerző: Obrigada
Neki adtam mindent ő volt az első helyen, intő jeleken pedig átsiklottam.Bizalmamat akarta, megkapta. Hittem neki és bíztam benne, noha ha valamit megbeszéltünk és kitette a lábát a lakásból biztos lehettem benne, hogy nem az fog történni, amit megbeszéltünk. Ez első nagy veszekedésünk kísértetiesen múltbeli volt. Elment a haverjaival pasi napot tartani, és megbeszéltük, hogy nyolckor hazaér, és elmegyünk moziba megnézni azt a filmet, amit már régóta szerettem volna megnézni. Persze, naná hogy nem így történt. Kilenckor hívtam mégis merre jár. Ittas volt. Tudtam minden elveszett, erősnek kellett volna lennem. Felállni és elmenni. Megpróbáltam, nem hagyta. Mi egyet akarunk az élettől, én vagyok a NŐ, akit egész életében keresett és akire vágyott, és egyéb átlátszó hazugságok. Vacsorázni akart vinni, én pedig menekülni szerettem volna. Féltem, ha kezdődik a vége is csak ugyanaz lehet, és bizony kezdődött. Tudom, ha akkor és ott elmegyek vele vacsorázni, akkor megkéri a kezem, persze az ital hatására. Megette a fene, rég az egészet. Kikezdte, szétrágta, megölte, átfurta és beszőtte. Hűvös volt az este, bárcsak lett volna erőm elmenni, és a szívem helyett az eszemre hallgatni. De mégis, én ostoba még mindig esélyt adtam, és hittem. Holott jelentés nélküli szavakkal már zsákokat lehetett volna megtölteni, és lelki magányom már égetett. De még mindig a szerelem, a mindent elsöprő perzselte szívemet. Még voltak boldog napok, órák, percek. Még akartam, azt hittem lehet. Pillanatnyi érzések, szél kavarta homokszemek, a feltámadó viharban lassan, de biztosan szanaszét repülnek.
A cigányasszony jóslata
2007 április 28. | Szerző: Obrigada
Újra elkezdtünk találkozgatni, én pedig tanácstalan voltam. Végül döntöttem, hallgatva a szívemre, s feledve az ész kerekeinek lassú örlését, ahogy minden egyes mozdulatra nyikorgott: HAZUDIK!Elmondtam mi történt velem, döbbenet ült az arcára, azt mondta nem hitt nekem, sajnálja. De mindent jóvá fog tenni, a múlt nem történhet meg mégegyszer, ha mindketten akarjuk, meg tudjuk tenni, tudunk valami igazán különlegeset építeni, egy saját világot, amiben fele az enyém, és fele az övé, és mégis az egész mindkettőnké.Ez volt az ígéret, s elhittem. Pedig a kulcsmondat elhangzott, ha mindketten …De hinni akartam neki, hinni akartam a mesében az igaz szerelem létezik.Nem tudom hol romlott el, egyáltalán elindult-e vagy sem.Szerelmes voltam, (vagyok) ahogy még életemben soha. Kezébe adtam az irányítást, vagyis próbáltam. Tisztáztuk a szabályokat, velem volt, és mégis magányos voltam, ahogy még talán életemben soha.Hányszor mondta el, hogy ez lesz az utolsó bulija, hányszor hallottam nagy szavakat. De soha semmi sem történt. Gondoltam időre van szüksége, én pedig világéletemben türelmetlen voltam. Változni akartam. Úgy tűnt működik, lassan de nagyon lassan. Több közös programunk volt, és hozzám költözött újra, hivatalosan is. Én pedig kinyitottam a szívemet, s bár ne tettem volna.Helyette a szememet kellett volna:-(
Szomjazom, testet kiáltok
Hiányt, űrt tölteni
Nélküled nem lehet.
Szeretnék szeretni, valaki mást keresni
Nem lehet, emléked nem ereszt.
Rabod vagyok, szabadulni nem tudok.
Futnék, de lábam merev
AZ EMLÉKED NEM ERESZT!
Csütörtök 2.
2007 április 26. | Szerző: Obrigada
Sóhaj
Fekszem a kádban,
Behunyom szemem.
Emlékek között keresem:
milyen az, mikor karodba zársz,
csókkal tüzelsz,
s mikor ajkad siklik a testemen,
utat talál, lelkem a gyönyör országába száll.
De nem érzem meleged, s
kinyitom szememet:
Víz veszi körül testemet.
Suttogom nevedet, de semmivé foszlik és
NINCS RÁ FELELET!
Csütörtök
2007 április 26. | Szerző: Obrigada
Soha életemben nem volt még ilyen rossz nyaram. Atomjaira hullottam szét. Rendszeresen látogattam a pszichológust, és próbáltam újra Én lenni. Nem mozdultam ki, magyarázatot kerestem. De mire megtaláltam volna újra elvesztem. Kínosan kerültem a szórakozóhelyeket, ahol összefuthattam vele. De azonos helyeket kedveltünk. Békülési időszak volt, öt nap, amit munka után sülve főve együtt töltöttünk. De csütörtök lett. Neki ez kell a barátaival, ok megértettem. Én is az enyémeimmel töltöttem. Nem akartunk sehová se menni, és mégis. Egy helyre kerültünk, egy lány karjaiban találtam. Azt hittem belehalok. Üvöltöttem vele a szórakozóhely közepén, hogy lehet ekkora féreg. Itt azt mondtam feladom. A Sors fintora, hogy a lánnyal egy hónappal később összefutottam, persze hogyan is lehettek volna együtt:-) Egyszerű teremtés volt a javából. Leszólított, beszélgessünk. Kíváncsiságom, ami lételemem erősebb volt az utálatnál. Meg akartam tudni miért. Persze, Ő is odatévedt, arra a helyre. A lány még mindig szerelmes volt, szinte eszét vesztette, így hát ketten mosolyogtunk gúnyosan a szemébe, azt hiszem ez volt az egyetlen este, amikor én is bántani tudtam. Ezzel a lánnyal párszor találkoztam, de pontosan tudtam, hogy soha sem volt, és soha sem lesz az én drága kedvesemnél esélye. A Gödör partján vele néztük észrevétlenül végig az utódunkkal való szakítást. Mert ugye utód az mindig van:-) Kedvesem minden mozdulatát, testbeszédét ismertem. A lány pedig csodálkozva nézett rám. Az utód egy “édes” kislány volt, a tipikus 20 éves. Esélytelen volt Ő is. Tudtam, az én időm következik. És eljött, bár ne jött volna. Lettem volna ébren:-) Egy nagyon helyes kollégám karjaiban vigasztalódtam sebzett, emlékekkel teli szívvel. Kár, érte. Az esetem volt, és tulajdonképpen évek óta ismertük egymást, és mindig rokonszenves volt. Őt én bántottam, pedig….S mint a férfiak többsége mikor a vad veszni látszik, na akkor kezd el igazán vadászni. Az exkedvesem is így tett, ha már ezt ennek lehet nevezni…
Rokonok
2007 május 3. | Szerző: Obrigada
Híd, melynek végén állsz, de még visszafordulnál, hiszen a túlpartod hagytad álmaid! Melyek sötét felhőként szállnak tova. Tétován állsz, és a híd is elég rozoga, de még áll. Megvárhatod, míg összeomlik magától, de lehet hogy visszafordulsz, vagy a hídra is bízhatod magadat, és lángra kap. Elég, martalék. Felrobbanthatod, az utat jól tudod, megtettem, már nem áll. Képtelen voltam megtenni, rábíztam. Azt hitte megőrültem, hát tévedett. Egyszerűen csak esélyét sem szerettem volna adni annak, hogy újra rálépjek! Mert ha a szívemre hallgatok, hát rálépek, és kergeteim álmaim, melyek örökre elvesztek!
Hat szúrás, és a felső fogsorom is rendben. Unalmas egyszerű szürke hétköznap, csütörtök, a rettegett csütörtök. Egyszer régen, de nem ma, messzi a múlt csattogó vasfoga.
Villanás
Féktelen tekintet, izzó szem,
Becéző szavak,
Puha bársonyos ajkak.
Fájdalmak.
Gyötrelem az éjben,
álmatlan nézem,
gyűrve az ágyat,
de nincs BOCSÁNAT.
Vége, minden elveszett rég.
Emléked semmibe vész.
Szeretni volna jó.
De hazug minden szó.
Oldal ajánlása emailben
X