Vajon hol van a butaság határa? És a hiszékenységé? Milyen jól ismerem, egy-két hónap erre arra, majd újra a Te ajtód előtt, mintha mi sem történt volna!
Minden ugyanaz, üres szavak, tettek és jelentés nélkül.
Ordít az eszed, kalapál a szíved! Csak egyszer, egyetlen egyszer tudnék szerelmi ügyek terén az eszemre is hallgatni!
Rémes érzések kavarognak fel, s alá! Össze meg vissza, káosz a köbön!
Már kezdtem jól lenni, nélküle is a saját életemet élni, s Tessék! Megint itt van, pedig már majdnem száműztem Őt!
Pedig, tudom hogy most sem lenne másként, mint eddig két év alatt!
Semmi sem változik, talán csak a ciklust szakíthatom meg, ha képes vagyok a szívemet kiiktatni a véráramból!
Fuck my heart!