Szilveszter

2007 április 29. | Szerző: Obrigada |

 Egymás karjában érbredtünk, és a barátok mégis velünk voltak. Oroszországból érkezett egy régi barátja, akivel találkozó volt megbeszélve, legyen és kedvenc baráti köre házibulit szervezett. Egy kérésem volt, bármit szívesen csinálok, megértem neki fontosak a barátai, de fél óránál többet ne töltsünk ezzel a társasággal. Reggel főzni kezdtem az ebédünket, ő pedig olvasott.Órákat fagyoskodtunk át gőzölgő forralt borral a kezünkben a lovin, de mégis boldog voltam, mert velem volt, fizikailag biztos. Utána végre kettesben voltunk, boldogan néztem ahogy eszi az ételem, de én már az estétől rettegtem. Úton a buliba újra megismételtem kérésem, és ő pedig újra ígért. Persze, az alkohol hatására minden megváltozott. Lassan éjfél lett, ő pedig részeg, s egyre inkább nem Ő volt. Megbántott, és még órákkal később is ugyanabban a társaságban ültünk. Szenvedtem, társaság gyanánt megkaptam egy “kedves” barátját. Aki bizony egész este a kapcsolatunkkal kapcsolatos véleményét osztotta meg. Én pedig védekeztem. Nem, ez nem lehet, nem, szeret, szeretem őt. Végre elindultunk, de mindegy volt. Viselkedése már a múlthoz hasonlott. Összevesztünk, és ott hagytam.A kedves barát utánam indult, és megpróbált “megvigasztalni”. A döbbenettől szóhoz sem jutottam. Ő pedig persze sehol sem volt. Mikor hazaért elmondtam neki mi történt, nem hitte el. Fagyosan indult, és fagyosan végződött. Az újév első napján azt, hiszem akkor és ott lélekben már rég elhagyott. Mellettem ébredt és feküdt, de a MI már rég távol volt.