A cigányasszony jóslata

2007 április 28. | Szerző: Obrigada |

 Újra elkezdtünk találkozgatni, én pedig tanácstalan voltam. Végül döntöttem, hallgatva a szívemre, s feledve az ész kerekeinek lassú örlését, ahogy minden egyes mozdulatra nyikorgott: HAZUDIK!Elmondtam mi történt velem, döbbenet ült az arcára, azt mondta nem hitt nekem, sajnálja. De mindent jóvá fog tenni, a múlt nem történhet meg mégegyszer, ha mindketten akarjuk, meg tudjuk tenni, tudunk valami igazán különlegeset építeni, egy saját világot, amiben fele az enyém, és fele az övé, és mégis az egész mindkettőnké.Ez volt az ígéret, s elhittem. Pedig a kulcsmondat elhangzott, ha mindketten …De hinni akartam neki, hinni akartam a mesében az igaz szerelem létezik.Nem tudom hol romlott el, egyáltalán elindult-e vagy sem.Szerelmes voltam, (vagyok) ahogy még életemben soha. Kezébe adtam az irányítást, vagyis próbáltam. Tisztáztuk a szabályokat, velem volt, és mégis magányos voltam, ahogy még talán életemben soha.Hányszor mondta el, hogy ez lesz az utolsó bulija, hányszor hallottam nagy szavakat. De soha semmi sem történt. Gondoltam időre van szüksége, én pedig világéletemben türelmetlen voltam. Változni akartam. Úgy tűnt működik, lassan de nagyon lassan. Több közös programunk volt, és hozzám költözött újra, hivatalosan is. Én pedig kinyitottam a szívemet, s bár ne tettem volna.Helyette a szememet kellett volna:-(

Szomjazom, testet kiáltok

Hiányt, űrt tölteni

Nélküled nem lehet.

Szeretnék szeretni, valaki mást keresni

Nem lehet, emléked nem ereszt.

Rabod vagyok, szabadulni nem tudok.

Futnék, de lábam merev

AZ EMLÉKED NEM ERESZT!