Csütörtök 2.

2007 április 26. | Szerző: Obrigada |

 Sóhaj

Fekszem a kádban,

Behunyom szemem.

Emlékek között keresem:

milyen az, mikor karodba zársz,

csókkal tüzelsz,

s mikor ajkad siklik a testemen,

utat talál, lelkem a gyönyör országába száll.

De nem érzem meleged, s

kinyitom szememet:

Víz veszi körül testemet.

Suttogom nevedet, de semmivé foszlik és

NINCS RÁ FELELET!